Kincső
2025 februárjában Egyiptom felé vettük az irányt. Ezúttal hárman mentünk, ami igazán meghitté tette az utazást – jó érzés volt így felfedezni a világot, csak mi, a saját ritmusunkban.
2025 februárjában Egyiptom felé vettük az irányt. Ezúttal hárman mentünk, ami igazán meghitté tette az utazást – jó érzés volt így felfedezni a világot, csak mi, a saját ritmusunkban.
A szállásunk kényelmes és családbarát volt, ahol minden adott volt a pihenéshez. Most először tapasztaltuk meg az all inclusive ellátást, számunkra inkább különlegesség volt, mintsem igazi vágy. Élveztük a bőséges kínálatot, a nagy medencéket és a gyerekprogramokat, de igazából az utazás varázsát mégis inkább a közös felfedezések, a tengerparti napok és a kirándulások adták. Noé különösen élvezte az esti animátoros programokat – öröm volt látni, mennyire felszabadultan kapcsolódik bele az élményekbe.
Luxor felé korán reggel indultunk, és már az úton megelevenedett előttünk Egyiptom valódi arca: mezítlábas emberek sétáltak az út szélén, némelyikük épp tevét vezetett, mások a mindennapi teendőikkel foglalatoskodtak. Ezek a pillanatok egyszerre adtak ízelítőt a helyi életből, és tökéletesen ráhangoltak minket az előttünk álló kalandra.
Először a Karnaki templomot látogattuk meg. Belépve az oszlopcsarnokba azonnal magával ragadott a tér és a több ezer éves erő. Több mint száz hatalmas oszlop magasodott fölénk, és miközben köztük sétáltunk, alig hittem el, hogy mindez egy emberi civilizáció alkotása. Mintha az időtlen múlt ölelt volna körbe, és minden pillanatban érezni lehetett a hely monumentális erejét.
Innen indultunk tovább a Memnón-kolosszusokhoz, ahol két hatalmas ülőszobor őrzi III. Amenhotep halotti templomának emlékét. Bár a templom nagy része mára elpusztult, ezek az óriási alakok még mindig lenyűgöző erővel álltak a helyükön. Noé kisautóját a buszban felejtettem, hiánypótlásképp, egy nagy követ talált, amivel játszott: hol repülőnek, hol autónak használta, porolt vele a földön, és teljesen elmerült a saját kis játékában – ami minket is mosolyra késztetett a fenséges környezetben.
A nap második felében a Királyok Völgye következett. Több uralkodó sírkamrájába is betekinthettünk, köztük Tutanhamonét is. Bár a sír kicsi, a falakat borító festmények és díszítések minden részlete lélegzetelállító volt. Ahogy a kamrákban sétáltunk, szinte érezni lehetett az idő súlyát és a történelem jelenlétét.
Végül Dejr el-Bahariba, Hatsepszut királynő templomához mentünk. A hegyoldalba épített teraszos templomegyüttes monumentális méretével és harmóniájával lenyűgözött minket. Ahogy a napsugarak végigfutottak a kőfalakon, az egész hely méltóságot sugárzott, és érezni lehetett a királynő fenségét, amely ma is átragyog a köveken.
Ez a nap Luxorban nemcsak egy kirándulás volt, hanem igazi időutazás. Mintha egy pillanatra részesei lehettünk volna annak a világnak, amelyről addig csak könyvekben és filmekben olvastunk.
A tengerpart, a napsütés, a templomok időtlen ereje és az együtt töltött napok mind hozzátettek ahhoz, hogy ez az utazás örökre emlékezetes maradjon.
Mégsem a látnivalók voltak a legfontosabbak – hanem az, hogy mindezt hárman élhettük meg. Három ember, három szív, egy közös történet, amely Egyiptomban egy darab örökkévalóságot adott nekünk.