Kincső
Apró csodák, nagy kalandok
2023 januárjában indultunk útnak Palawan szigetére. Noé ekkor épp egyéves volt, és az út maga is kalandnak bizonyult: Dubajon és Abu Dhabin át Manilába repültünk, ahol néhány órát vártunk a Palawanra tartó járatra. Az út legalább 16-24 óra utazást vett igénybe. Pici gyerekkel minden átszállás, várakozás és repülés új kihívást jelentett, de a látvány, a színek, a felfedezés izgalma mindenért kárpótolt.
Puerto Princesa, Palawan fővárosa volt az első állomásunk. Itt töltöttünk néhány napot, hogy megismerjük a város életét. A piacok, kis utcák, a tuk-tukok és a motorok zajai különleges hangulatot adtak a napjainknak. A város Palawan történelmében mindig is fontos kereskedelmi pont volt, a spanyol gyarmati időkben kis kikötőként működött, ma pedig a természetvédelmi és turisztikai központ szerepét tölti be.
A szállás körül élő gyerekekkel Noé könnyen megtalálta a közös játékot, és minden pillanatban élveztük, hogy milyen egyszerű apróságok is boldoggá tehetnek egy kisgyereket. Néha egy kólás kupak is elég volt a nevetéshez.
Innen ellátogattunk a Crocodile Parkba, ahol a park célja a krokodilok védelme és a helyi vadvilág megismertetése volt. A hatalmas krokodilok látványa és a park gondozott, természetközeli környezete különleges élményt adott. Noé kíváncsian figyelte a mozdulataikat, és mindenki élvezte a látványt. Aznap szakadt az eső, ami különleges hangulatot adott a parknak: a cseppek a leveleken csobogtak, a földön apró pocsolyák táncoltak, a levegő pedig friss és üde volt.
A következő nap a híres Underground River Nemzeti Park következett. Ez a föld alatti folyó több mint nyolc kilométeren át kanyarog a mészkőhegyek alatt, a világ egyik leghosszabb hajózható barlangja, és az UNESCO Világörökség része. Hajóval közelítettük meg a barlangot, Noé a hajón végig aludt. Mikor megérkeztünk, csak kivettük, lefektettük a homokba, körbefújtuk szúnyogriasztóval, és fél szemmel figyeltük, miközben csodáltuk a dzsungel zöldjét, a barlang csendjét és a környező természet apró csodáit. A majmok itt éltek a dzsungelben, szemtelenkedve ugrándoztak a fák között, ami vidám pillanatokat hozott számunkra. A barlang és a folyó történelmi jelentőségű, a spanyol gyarmati időkben a helyiek titkos útvonalként is használták, ma pedig a világ egyik legismertebb ökoturisztikai látványossága.
A csendes barlang várta a látogatókat – és Noé azonnal felfedezte, hogy a víz mennyire szórakoztató. Kiabált a visszhangnak, pancsolt a vízben, toporgott és mindenkit „idegesített” a nevetésével és zajongásával. Én ritkán szoktam emiatt feszült lenni, de akkor egy pillanatra tényleg az voltam, alig vártam, hogy kiérjünk a barlangból. A barlang csendje, a víz hangja és a dzsungel zöldje körülöttünk egyszerre volt lenyűgöző és kaotikus élmény – mindez még különlegesebbé tette a napot, és végül nevetve emlékeztünk rá, milyen élénk és kíváncsi kisgyerek Noé.
Innen egy zsúfolt kisbusszal indultunk Port Bartonba. A busz szinte maximális kihasználtságú volt, a csomagok a tetőn utaztak, és alig fértünk el, de a társaság fantasztikus volt: mindenki segített, hogy elférjünk, a nevetés és a jókedv pedig végig elkísért minket.
Port Barton egy apró halászfalu, ahol az idő lassan telik, és a parton a naplementék élete legszebb pillanataivá váltak. Itt sokat homokoztunk és fürödtünk, kajakoztunk és ellátogattunk a Coconut Beachre.
A mangrove-erdőt és az esőerdőt a mérges kígyók és szúnyogok (dengue-láz, malária) miatt messziről csodáltuk, de így is minden apró felfedezés és kaland felejthetetlen volt.
Innen indult az első hajókirándulás, ahol a helyi banca-val, hosszú, keskeny fa hajókkal utaztunk. Egy közeli szigetre mentünk, ahol tengeri csillagokat és teknősöket láttunk. Mindenhol úszva kellett közlekedni, ami egy egy évessel külön kihívás, de szerencsére minden flottul ment. Az ebédet a helyiek készítették: friss hal, rizs, gyümölcs és egy kis rum a felnőtteknek.
Később következett a lakatlan sziget, ahová néhány órás busz úttal jutottunk el, majd onnan a helyi banca-val mentünk. Két éjszakát töltöttünk a szigeten, ahol sem édesvíz, sem folyamatos áram nem volt – csak este 8-tól reggel 6-ig. Teljesen elszakadva a világtól, csak a tenger, a homok, a csillagok és Noé nevetése volt körülöttünk. Éjszaka belázasodott, de a hullámok és a gekkók hangja segített át minket az éjszakán. Reggel, míg ő a babakocsiban szunyókált, mi a korallzátonyok között búvárkodtunk – kristálytiszta víz, színes halak, és a tökéletes csend között.
Innen El Nidóba mentünk kakasos busszal. A környék főleg mészkő sziklákból álló karst-hegységekről és apró öblökről híres, melyek türkizkék vízzel és fehér homokkal határolt lagúnákat rejtenek. A spanyol gyarmati időkben a térség elsősorban halászfalu volt, és viszonylag elszigetelt maradt – a helyi közösségek évszázadok óta a tengerből és az erdőkből élnek. Ma El Nidó a természetvédelmi és ökoturisztikai szempontból kiemelt terület, különösen a Bacuit-öböl, amely több tucat apró szigetecskét és rejtett lagúnát foglal magába.
El Nidóból ismét hajókirándulások következtek a környező szigetekre. A táj csodálatos volt: apró öblök, fehér homok, türkizkék víz, korallzátonyok mindenütt. Minden pillanat új felfedezés volt: a hajózás, a búvárkodás, a naplementék, a helyi ízek, a friss hal és a gyümölcsök – mind-mind a hely hangulatát, kultúráját és természetét hozták közelebb hozzánk.
Az egész utazás során rengeteget nevettünk, alkalmazkodtunk a váratlan helyzetekhez – például amikor Noé ruhái elvesztek, lázas lett, vagy a leintett buszokba nem volt hely, majd jött a helyi járat a kakassal–, és minden apró pillanatban felfedeztük a Palawan szépségét.
Minden kaland, minden hajókirándulás és minden parton eltöltött nap megtanította, hogy gyerekkel utazni nem logisztika, hanem szív, türelem és végtelen rugalmasság kérdése. És Palawan megtanította nekünk, hogy a legszebb pillanatok nem mindig a térképen jelölt helyeken történnek, hanem amikor együtt fedezünk fel egy apró világot, nevettetjük egymást, és együtt élünk a természet ritmusában.