Szicília-Catania

Ez volt az első szervezett utunk, ami Budapestről indult. Sajnos a gépünk 2 órás késéssel szàllt fel, gép csere miatt, de ezt nagyon korrekt módon azonnal közölték még sms-ben, és legalább négyszer elnézést is kértek. Valamint kuponokat küldtek mindenkinek. Azt gondolom ez így teljesen rendben van. 

Leszállás után busszal mentünk Cataniába, ami az utazásunk bázisa volt. A halpiac, Bazilika vonalban foglaltuk le az összes szállásunkat, ez talán a város legizgalmasabb, és legszebb része. Miután mindenki elkészült, egy hatalmas olasz pizzával nyitottuk meg a kalandunkat. 

Catania nem tartozik a „hű a mindenit milyen gyönyörű” városok közé, azonban ha az ember az érzékszerveit készenlétbe helyezve sétál az utcákon, akkor azonnal el fogja kapni valami egyedi érzés. Egy igazi olasz érzés, és nem kell tennünk semmi mást, csak figyelni, és befogadni azt. Kétszer is a halpiacon reggeliztünk, kávéztunk és miközben az árusokat, a kártyázó időseket figyeltük éreztem, hogy igen ez az amiért jöttünk. Teljesen máshogy látják a világot mint mi, és ezt az értéket soha senki nem fogja tudni elvenni tőlük. 

Az útra nem béreltünk autókat, csupán egy napra, ezen a napon indultunk neki az Etnának, amiről korábban részletesen írtunk. ( Ha esetleg érdekel téged is vissza tudod keresni a bejegyzések közt vagy kattints az alábbi linkre: https://fb.watch/rJD2PPp0xu/ )

Miután megcsodáltuk az Etna sokoldalú arcát, lementünk a közeli partra, ahol sütkéreztünk a Napon fagyit ettünk Noé pedig boldogan dobálta a kavicsokat a tengerbe. 

Ezután vissza mentünk a szállásra, az autókat néhányan leadtuk és jöhetett az esti séta, vacsora az olasz konyha repertoárjából választva. 

Másnap volt aki megtartotta az autót és így vágott neki Taorminának, illetve voltak olyanok is akik már látták ezt a csodálatos várost így Szírakúzába indultak tovább. 

Mi még sosem voltunk Szíciliában így maradt az eredeti terv, miszerint busszal látogatjuk meg Taorminát. A buszok a szállástól körülbelül 20 perc sétára voltak, itt retúr jegyet tudtunk váltani, tehát fix időpontban indultak vissza onnan, ahol leszálltunk. 

Az út szűk 1.5 óráig tartott, közben pedig megcsodálhattuk a citrom-, narancs ligetek sokaságát, gyönyörködhettünk a szicíliai tájban, és jót beszélgettünk a többiekkel. A buszon persze meleg volt és minden hely elkelt így szűkösen ültünk de Noét ez nem zavarta, nagyon jót aludt Kincső ölében, így nekünk az andalgós romantikus városnézésből szaladgálás, bújócskázás, kavicsozás lett. 

Az érkezésünk helyétől néhány méterre, volt a felvonó, amivel le lehetett volna menni egészen a tengerpartig, de sajnos a libegő nem üzemelt az nap, így csak Taormina csodáit szemlélhettük meg.

Ez a világ egyik legszebb és leghangulatosabb városa. A kilátás páratlan szinte bárhonnan. 

Jól látható az Isola Bella, vagyis „a szép sziget”, mely magas vízállás esetén a félszigetből szigetté változik, mivel az odavezető út víz alá kerül igy egy másik tájképet varázsol az idelátogatóknak. A sziget egykori tulajdonosa Lady Florence Trevelyan volt, akinek a háza és a hozzá tartozó kertje mai napig fellelhető. Érdekessége, hogy az angol hölgy szoros barátságot ápolt Viktória angol királynővel.

Amint elindultunk a város központja felé az utcán végig hangulatos, térkövezett utcácskák, és virágoktól, növényektől roskadozó balkonok vártak, ami az egész helynek kölcsönzött egy fajta középkori hangulatot. Nem sokkal később pedig elénk tárult a Piazza IX Aprile nagy tere szemben a Porta Catania kapuja. A tér nagyon hangulatos és csodálatos kilátás nyílik az Etnára, illetve a szinte végtelennek tűnő tengerre és NAxos Giardini városára. A helyi gyerekek itt játszanak, labdáznak, anyukák meg olaszos indulatossággal mesélik egymásnak a történteiket.

A főutcán már számos étterem üzlet várt, így mi is a környéken ebédeltünk.

Az ebédet követően már csak 1.5-2 óránk maradt, úgyhogy az ókori görög színházat vettük célba. Itt ketté szakadtunk mert Noé úgy döntött egy métert sem megy tovább az agavék és a fenyők tövéből, mivel fontos föld munkája akadt, szóval külön-külön szemlélődtünk Kincsővel. 

Az amfiteátrum romjai között sétálva, ismét vissza repülhettünk i.e. 300-ra mikor is a görög telepesek megálmodták és megépítették színházukat. Bámulatra méltó, hogy puszta kezükkel, az állatok erejével kellett megoldani a sziklák kivájását az épület megépítését. Szicília második legnagyobb színháza, ahol annó főként gladiátorjátékok, színházi előadások zajlottak, ma viszont inkább kisebb koncerteknek ad helyet. Az elhelyezkedése miatt innen is Pazar látvány nyílik az Etna csúcsaira és a tengerre egyaránt. 

Ezt követően siettünk vissza a buszhoz, ahol néhány drón felvételt még sikerült készítenünk, aztán indultunk vissza Cataniába. 

Ez volt az utolsó esténk, ami már csak egy kis vacsorával és pakolással telt, reggel korán indult a gépünk így a hajnali reptéri busszal mentünk tovább, lelkünkben sok élménnyel és a következő utazás gondolatával enyhítve szomorúságunkat.